{"version":"1.0","provider_name":"LookMyBook","provider_url":"https:\/\/lookmybook.cafeblog.hu","author_name":"MadameMelone","author_url":"https:\/\/lookmybook.cafeblog.hu\/author\/madamemelone\/","title":"Tanulj meg laz\u00edtani!","html":"<p>Ma reggel nem akart kidobni az \u00e1gy, pedig egy ideje m\u00e1r teljesen \u00e9ber voltam. V\u00e9g\u00fcl csak eljutottam tusolni, magas l\u00f3farokba fogtam a hajam, magamra kaptam a kedvenc farmerom meg egy fekete toppot, fejemre dobtam a napszem\u00fcveget \u00e9s m\u00e1r menet k\u00e9sz is voltam. Nosztalgikus hangulatban vagyok, elkapott a ny\u00e1r \u00e9rz\u00e9se.<\/p>\r\n<p>Tavaly ilyenkor \u00e9pp a k\u00f6nnyeimben fuldokoltam a r\u00e9gi irod\u00e1ban, meg a k\u00f6rfolyos\u00f3 l\u00e9pcs\u0151j\u00e9n mik\u00f6zben a koll\u00e9g\u00e1m csak \u00fclt mellettem \u00e9s fogalma se volt mit tehetne. Mikor r\u00e1n\u00e9ztem, \u00e9s megl\u00e1ttam a k\u00e9ts\u00e9gbeesett tan\u00e1cstalan fej\u00e9t elnevettem magam. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n a feje tetej\u00e9re \u00e1llt az \u00e9letem. Nem panaszkodhatok, nem is akarok, \u0151k voltak a legjobb koll\u00e9g\u00e1im akikkel egy\u00fctt dolgoztam, vigy\u00e1ztunk egym\u00e1sra, mindenki abban ami az er\u0151ss\u00e9ge volt,\u00a0\u00e9s akkor p\u00e9nteken annyit siker\u00fclt k\u00f6z\u00f6sen inni, hogy \u00e9letemben m\u00e1sodszor \u00fagy j\u00f6tt vissza a Jager, ahogy lenyeltem. J\u00f3t tett-e? Fogalmam sincs, az viszont biztos, hogy m\u00e1snap olyan rosszul voltam, hogy a lelkinyomorom elt\u00f6rp\u00fclt mellette.<\/p>\r\n<p>K\u00e9t h\u00e9t massz\u00edv \u00e9l\u0151halott imit\u00e1l\u00e1s ut\u00e1n egy reggel \u00fagy \u00e9bredtem, hogy ideje befejezni az \u00f6nsajn\u00e1latot, \u00e9s valamit kezdeni magammal. Abban legal\u00e1bb j\u00f3 vagyok. Mindig fel\u00e1llni. \u00daj lehet\u0151s\u00e9geket keresni. Kitaposni az utat. \u00c1tmenni a falon. Kiv\u00e9ve, hogy m\u00e9g \u00fagy \u00e9reztem magam, mint akin \u00e1tment egy l\u00e1nctalpas tank, \u00e9s vissza is tolatott r\u00e1m. Az \u00f6nbizalmam a padl\u00f3n, a kedvem meg valahol alatta. Innen sz\u00e9p nyerni.<\/p>\r\n<p>Mindig is szerettem \u00e9n ir\u00e1ny\u00edtani mindent az \u00e9letemben, legal\u00e1bbis megpr\u00f3b\u00e1ltam, \u00e9s rettent\u0151en rosszul \u00e9rintett ha nem siker\u00fclt. Sokszor m\u00e9g akkor is tartottam a k\u00e9pletes gyepl\u0151t, amikor m\u00e1r csontik v\u00e1gott a kezembe. Tudtam, hogy mit akarok el\u00e9rni \u00e9s gondolkoz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl mentem el\u0151re. Nem volt j\u00f3 strat\u00e9gia, de rossz sem. Er\u0151vel is \u00e1tlehet jutni akad\u00e1lyokon. Er\u0151vel \u00e9s makacss\u00e1ggal, meg egy kis \u00e9sszel.<\/p>\r\n<p>Elengedtem. Hagyj gy\u00f3gyuljanak a sebek, \u00fagy sem tudtam mit akarok. M\u00e1r nem voltak konkr\u00e9t terveim. \u00dagy voltam vele, majd lesz valahogy. A volt p\u00e1rom is le\u00e9lt eddig j\u00f3 p\u00e1r \u00e9vet \u00edgy \u00e9s m\u0171k\u00f6d\u00f6tt, ok\u00e9 nem is jutott sehova, de valahogy mindig j\u00f3l \u00e9rezte mag\u00e1t. Egy\u00e9bk\u00e9nt is mindig megkaptam, hogy t\u00fal merev vagyok, t\u00fal komolyan veszek dolgokat. Ok\u00e9, l\u00e1ssuk boldogulok-e laz\u00e1n. Nem voltam m\u00e1r r\u00e1k\u00e9nyszer\u00edtve semmire, \u00edgy szabadon r\u00e1k\u00e9nyszer\u00edthettem magam, hogy elhagyjam a komfort z\u00f3n\u00e1m. Brut\u00e1lisan j\u00f3 d\u00f6nt\u00e9s volt.<\/p>\r\n<p>El\u0151sz\u00f6r is egyetlen biztos pontra volt sz\u00fcks\u00e9gem, az lett a munkahelyem. Ott maradtam maximalista, m\u00e9gsem tagadhatom meg teljesen \u00f6nmagam. Mindin m\u00e1st a f\u00f6ldig romboltam \u00e9s \u00fajra kezdtem.<\/p>\r\n<p>K\u00e9t dologban voltam biztos.<\/p>\r\n<p>Nem akarom otthon t\u00f6lteni a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9imet abban a tudatban, hogy \u0150 \u00e9pp valahol j\u00f3l sz\u00f3rakozik. Remek motiv\u00e1l\u00f3 lett ez az \u00e9rz\u00e9s, mert alig volt olyan h\u00e9tv\u00e9ge, amikor ne lett volna programon, annyi \u00faj ismer\u0151s\u00f6m lett, hogy nem is \u00e9rtem, hogy csin\u00e1ltam, mert nem vagyok egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben bar\u00e1tkoz\u00f3s t\u00edpus. Ja de, tudom. R\u00e1k\u00e9nyszer\u00edtettem magam, merta\u00a0azt akartam kipr\u00f3b\u00e1lni hova tudom b\u0151v\u00edteni azt a hat\u00e1rt, ahol m\u00e9g k\u00e9nyelmesen \u00e9rzem magam.\u00a0T\u00e9ny viszont, hogy \u00e9n aki alig ivott, ha ivott is tudta hol a m\u00e9rt\u00e9k, sz\u00e1molatlanul ittam minden h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n ismer\u0151s\u00f6kkel, bar\u00e1tokkal, fesztiv\u00e1lokra j\u00e1rtunk, nem r\u00fagtam be nagyon, de ahhoz k\u00e9pest hogy \u00e1ltal\u00e1noss\u00e1gban mennyi alkoholt fogyasztottam a sokszoros\u00e1ra n\u0151tt az ar\u00e1ny. Eleinte legink\u00e1bb fogh\u00faz\u00e1s \u00e9rz\u00e9s volt, azt\u00e1n sz\u00e9pen lassan megszoktam m\u00e1r az alap komfort z\u00f3n\u00e1mhoz tartozott, hogy tudjak laz\u00edtani, sz\u00f3rakozni \u00e9s 22 \u00e9vesk\u00e9nt viselkedni. A munk\u00e1t a munkahelyen hagyni. Id\u0151k\u00f6zben kider\u00fclt, hogy volt p\u00e1rom k\u00e9th\u00e9tre r\u00e1,\u00a0 - ne sz\u00e9p\u00edts\u00fcnk, elhagyott, cserbenhagyott, el\u00e1rult - , m\u00e1r \u00faj pin\u00e1t dugot. Az \u00e9rdekes az eg\u00e9szben, hogy\u00a0 k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben m\u00e9g csak nem is \u00e9rdekelt. Mi\u00e9rt? Az\u00e9rt mert a m\u00e1sodik dolog, amiben biztos voltam, hogy kipr\u00f3b\u00e1lok mindent, amit eddig nem mertem, nem tartottam illend\u0151nek, vagy egyszer\u0171en csak azt mondta r\u00f3la, hogy az nem \u00e9n vagyok. \u00cdgy mire eljutott hozz\u00e1m a h\u00edr, m\u00e1r eg\u00e1lnak \u00e9reztem a sz\u00e1ml\u00e1t. Bebizony\u00edtottam magamnak, hogy mindenre k\u00e9pes vagyok, amire azt mondta, hogy nem.<\/p>\r\n<p>P\u00e9ld\u00e1ul sosem szerettem haszn\u00e1lni a szar \u00e9s fos szavakat. Azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6ttem, hogy fosok r\u00e1.<\/p>\r\n<p>P\u00e9ld\u00e1ul sosem tudtam volna elk\u00e9pzelni magamr\u00f3l, hogy csak \u00fagy a szeret\u0151je legyek valakinek. Megt\u00f6rt\u00e9nt.<\/p>\r\n<p>P\u00e9ld\u00e1ul sosem tudtam volna elk\u00e9pzelni magamr\u00f3l, hogy a saj\u00e1t szab\u00e1lyaimat megszegve engedek egy olyan embernek, akit sz\u00edvb\u0151l szerettem, \u00e9s mindezt csak dacb\u00f3l az\u00e9rt mert.<\/p>\r\n<p>De ez m\u00e1r h\u00e1rom m\u00e1sik t\u00f6rt\u00e9net.<\/p>\r\n<p>&nbsp;<\/p>\r\n<p>&nbsp;<\/p>","type":"rich"}